Leánykérés

A házasulandó legény vagy annak szülei, hozzátartozói vagy más megbízott személy
ünnepélyes keretek között kéri meg a leány kezét.

A szóvivő lehetőleg beszédben járatos ember volt, esetleg specialista e téren, násznagy vagy lakodalmi gazda; a legénynek szinte nem volt szerepe.
A lányos házhoz érkező csoport nemegyszer ürügyet jelölt meg jövetele céljaként, pl. eladó állat után való érdeklődést. Vőfélykönyvekből vett beszédekkel, versekkel közelítettek jövetelük céljához, leginkább Ádám és Éva történetének elmondásával. A megkérésnek rendszerint két mozzanata volt figyelemre méltó: a leány kezének nyújtása, a legény részéről a leány kezének bevétele és a házasulási szándék jeleként a jegyajándék átadása.
Az érdemi tárgyalásban a kérdés nemcsak az volt, hogy a leányt odaadják-e, hanem az is, hogy milyen anyagi feltételek mellett. A hozomány, kelengye, kérdésén olyan komoly vita alakulhatott ki, hogy el is vághatta a további közeledés útját.
Az érdekelt fiataloknak – főleg jómódú családok esetében – igen korlátozott lehetőségük volt arra, hogy az eredményt kívánságuk szerint befolyásolják. A választ a leány szülei adták meg, bár előzőleg – ha formálisan is – a leánynak nyilatkoznia kellett.
Mind a kérők, mind a válaszadók sokszor jelképes cselekményekkel fejezték ki mondanivalójukat. Szokás volt a leánykérőket megkínálni ételekkel, italokkal és ezek is lehettek jelentések hordozói.
Pl. két pohárba bort töltenek, az egyiket a kérő, a másikat a leány számára. Ha a leány is iszik a poharából, azt jelenti, hogy kedvére van a megkérés, ha nem iszik, a választ kedvezőtlennek kell tekinteni.
A leánykérőbe ment palóc legény a szűrét a pitvarba akasztja; ha a leány közben az eresz alá teszi ki, azt jelenti, hogy nincs szándékában a legényhez feleségül menni. Ha nem volt minden tényező ismert, haladékot kértek a válaszadásra, hogy közben megszerezhessék a hiányzó információkat és megtanácskozhassák a dolgot.
A megkérés után szoros kapcsolat alakult ki a leány és a legény között: együtt jártak, egymást féltőn támogatták, kölcsönös bizalommal voltak egymás iránt, és igyekeztek egymást alaposan megismerni, az anyagi kérdéseket tisztázni.
Sok helyen a megkérés után a leány és hozzátartozói háztűznézőbe mentek a legényékhez. A megkérés a szülői hatalom gyengülésével, a fiatalok önállóságának növekedésével elveszítette jelentőségét, formálissá vált. Ma lényegében megszűntnek tekinthető.