Násznagy

Házassági tanú, a házasságkötés szokáskörének fő tisztségviselője. Rendszerint műrokon vagy közeli rokon, esetleg a család közeli barátja,
jó embere; társadalmilag kiemelkedőbb, vagyonosabb személy.

Differenciáltabb társadalomban olyan tekintélyes férfi, akivel a házasságra lépő függő helyzetben van (pl. gazdája, mestere).
A házasságkötés szokáskörének szertartásmestere, aki részt vesz a házasság előkészítésében és megkötésében, a vagyoni kérdések
rendezésében. Ő a megkérés, eljegyzés alkalmával a szóvivő, s az elhangzott házassági ígéretek tanúja, a lakodalomban a
fontosabb szertartásos cselekmények vezetője volt. Utóbbi szerepéből újabban többet átvett a vőfély. Rangját öltözetén viselt
dísz, esetleg pálca jelezte. Kiválasztásánál vagyoni vagy társadalmi helyzete azért volt lényeges, mert értékes nászajándékot
adott a vőlegénynek, ill. a menyasszonynak, ill. sok helyen társadalmi támogatásra is számítottak tőle; szerepet játszott a
fiatal házasok későbbi problémáinak megoldásában is. A násznagyok vagyis tanúk jelenlétét a házasságkötésnél Kálmán király 2.
könyvének XV. törvénycikke rendelte el, s azóta a társadalom minden osztályánál szerepeltek.